Grappige ijsverkoper
https://www.facebook.com/DomLuln
Ha Törökországban járunk, a fagyit se hagyjuk ki, de ha nem is vásárlunk, és tömeget látunk a fagyis körül, érdemes odamenni :D
Otthon, édes otthon.
Most már jó ideje itthon…rengeteg élménnyel és tapasztalattal gazdagodva. Még mindig próbálom tömören és lényegre törően összefoglalni a Törökországban töltött 4 hónapot. Az biztos, hogy sok mindent most más megvilágításban látok….hamarosan ezeket is összefoglalom. :D
Holnap indulunk….
Letelt a 4 hónap, holnap reggel indulunk haza. A Sabiha Gökçen nemzetközi repülőtérről fogunk indulni, még sosem jártunk arra….kicsit izgulunk…
Még keresem a megfelelő szavakat arra, hogyan is írhatnám le ezt a pár itt töltött hónapot. Egészen szürreális volt olykor az itt lét…lesz olyan ami hiányozni fog :)
Utolsó napok másképp alakulnak mint ahogyan azt elterveztük.
Sajnos az Isztambuli helyzet eléggé eldurvult, napok óta tartanak a demonstrációk, és már az ország más városaira is kiterjedt. A közlekedés megbénult….csak reménykedünk benne, hogy minél előbb helyreállnak a dolgok…
https://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=enHoMtf_2g8
Utolsó napok
Ágival elhatároztuk, hogy az utolsó pár napban, amerre csak tudunk megyünk, főleg két lábon, sétálva, amíg bírjuk. És nincs cél, ami az utunkba akad befogadjuk…avagy nem. Így történt ez ma is. Fáradt lábainknak köszönhetően, hamarabb szálltunk metróra mint szoktunk, és később derült ki, hogy ez a mi nagy szerencsénk. Az emberek itt is rohannak, tolonganak, de legalább hűvösebb volt a föld alatt. Már az utcán is felfigyeltünk az orrot irritáló szagra és a maszkot viselő és kendőt a szájuk elé tartó emberekre, de nem tulajdonítottunk neki túl nagy jelentősséget. A mindennapos hatalmas autótömeget elnézve, naívan arra gondoltunk, hogy talán a szmog miatt hordják a maszkot az emberek. Még a hevesen zokogó lány is átlagos jelenségnek tűnt a jól megszokott isztambuli őrületben. Amikor átszálltunk a tünelről a metróra, a szokásos tolongással menekültek ki az emberek a szerelvényből….ez mindennapos…..az már kevésbé, hogy ugyanekkora lendülettel egyszer csak visszafordulnak. Köhögés, hangzavar, és már mi is vettük visszafelé az irányt….. amíg mi Isztambult jártuk, a belvárosban kicsit elmérgesedett a helyzet, amit mi ugyan szerencsésen elkerültünk a föld alatt közlekedve, de sajnos a föld alá is jutott egy kis könnygáz. Szerencsére a dolgok ennyiben maradtak, és csak egy extrém élmény emlékeként hagyott bennünk nyomot…ellentétben másokkal…..
http://index.hu/kulfold/2013/05/31/ne_bantsatok_a_gezi_park_fait/
http://www.milliyet.com.tr/fotogaleri/47705-yasam-taksim-den-dunyaya-paylasilan-kareler/1
Aláírások, jegyek, papírok begyűjtve….
Ma töltöttük utolsó napunkat az iskolában…illetve, a hátralévő egy hétben még biztosan meglátogatjuk párszor a Mimar Sinan-t, hiszen ilyenkor vannak a kipakolások, ilyenkor láthatjuk az egyetemen folyó éves munka eredményét. Rengeteg tapasztalattal fogunk hazamenni, rengeteg új élménnyel, és természetesen két A osztályzattal. :)
Pár kép előlegbe: (textil szakról)
És nem mellesleg, a budapesti egyetem is megnyitotta kapuit az érdeklődőknek :) http://www.mke.hu/node/33874
Üsküdar
A terv az volt, hogy valahonnan az ázsiai oldalról megnézzük a naplementét. Eminönüből (Galata hídtól) Üsküdárba mentünk hajóval. Sétálgattunk erre-arra. Felmásztunk a térség legmagassabb részére….nem volt rossz a kilátás. :)
Európai oldal
Galata híd felé
Lustaság, fél egészség…ezt mondják.
Május 16-án nem mentünk iskolába, szerencsére.
Isztambul-ázsiai oldal
Isztambul egyik fele európához, másik kis ázsiához tartozik. Egyik oldalról a másikra való átjutás, egy röpke 15-20 percbe tellik. Természetesen buszok is közlekednek a Boszporusz hídjain keresztül, de ha hajóval is mehetünk, és sem árban sem időben nem több, akkor már miért ne. Sajnos későn térképeztük fel a terepet hajózás téren, úgyhogy most igyekszünk kihajózni magunkat a hátralévő időben.
A Galata híd köti össze a két európai oldalt amit az úgynevezett “Aranyszarv” öböl szel ketté (törökül “Haliç Hattı”) innen mentünk “Boszporusz hajó útra” innen jutottunk Üsküdárba és Kadiköybe is (ázsiai oldal).
Így a vége felé mindent leírnék, mi, hol, merre, hogyan… kissé nehézkesen is írok már, de próbálok világosan fogalmazni. Bár, bárki is tévedjen erre, az emberek segítőkészek, és nem is olyan bonyolult a közlekedés…csak kissé őrült. :)
Szóval, hajóra szálltunk 1 líráért a Galata hídnál, és Kadiköy felé vettük az irányt. Így jutottunk el nagyjából 15 perc alatt a márvány tenger partjára ismét, csak most az ázsiai partjára. :) Lehet ezt már írtam, de most már biztos vagyok benne, ha valaha visszajönnék ide, biztosan az ázsiai oldalon laknék. Zöldebb, kevésbé tarkítják modern épületek, számomra sokkal kedvesebb. Bár lelkes kereskedőkből itt sincs hiány, se az utcákat ellepő embertömegekből. És hála ég, baklavát itt is találtunk. :) (hamarosan írom a receptet is. :) )
Már csak 13 nap…visszaszámolás megkezdődött.
Utolsó utazások, utolsó képek, illatok, ízek….lassacskán kezdhetünk csomagolni. Ma 36 fok volt 40 km/h-s ‘homok szemcsés’ széllel….ilyenkor tudom csak megérteni a muszlim nőket… a homokos szél ellen a legmegfelellőbb ez a viselet, de vajon a meleget, hogy bírják??
Sultanahmet Camii
Ahmed szultán mecsetje (avagy kék mecset)
Aya Sofya II. látogatás.
Végre, sikerült úgy végig járnunk az Aya Sofya-t , hogy nem close time-ot üvöltöző biztonsági őrök előtt kellett rohannunk. A restaurálása még mindig tart, de szerencsére ennek ellenére nem zárják el a látogatók elől.
A bizánci építésű egykori ortodox bazilika… Aya Sofya /jelentése szent bölcsesség/
“izzadó oszlop” Ha megérintjük teljesül egy kívánságunk. :)